MAO LEGENDÁS ALBUMOK | BOB BROOKMEYER / TOM HARRELL: SHADOW BOX

Legendás Albumok – Bob Brookmeyer / Tom Harrell: Shadow Box

Generációs találkozásként is leírható a Shadow Box című 1979-ben kiadott lemez, melyen minden idők egyik legnagyobb harsonása, Bob Brookmeyer hallható. A ventilharsonát a jazzbe bevezető legenda, Gerry Mulligan, Stan Getz, Jim Hall és Jimmy Guiffre partnere, kolosszális big-band arranzsőr volt a felvétel doyenje – még ötvenen innen. A mesterként lassan mellé felnövő trombitás és szárnykürtös, a 32 éves Tom Harrell második rezes szólistaként szerepelt, álomszép és izgalmas szólókkal. A zongorához a negyvenhat éves Benny Aronov ült, aki minden szám hangszerelője volt. Óriási tapasztalatot szerzett különféle énekesek, szólisták és kísérő zenekarok zongoristájaként, zenei vezetőjeként, de talán szerénysége is magyarázza, hogy mindaddig csak egy lemez jelent meg vele zenekarvezetőként. A standardek mellett az ő szerzeményeit is műsorra tűzték, például az ellenállhatatlan sodrású címadó számot. A stúdióban ő volt az együttes és a Buster Williams–Joe Le Barbera ritmusszekció vezetője, az LP is így jelent meg, de a CD-n már Brookmeyer neve került legelőre.
A kvintett felvétele bizonyítja, hogy a hetvenes évek hagyományosabb jazzfelvételeit sem szabad lebecsülni, hogy a jazzes, hátradőlős ritmusok, el nem sietett szólók adják az igazi feszültséget, hogy az előzékeny zenekari szerepfelfogás többé, és nem kevesebbé teszi a muzsikust. Nem kétséges, hogy a szerénységéről és kimeríthetetlen tudásáról ugyancsak közismert Cseke Gábor számára nagyon testhezálló lesz ez a feladat, míg a nagynevű fúvósok, több generáció képviseletében, akik mind több rezes hangszeren is játszanak (Fekete-Kovács Kornél, Korb Attila, Gőz László, Szalóky Béla) egyszerre tekintik ennek a lemeznek eljátszását jutalomjátéknak, és kollégáik részéről új inspirációnak.

EN

FEATURING:
Kornél Fekete-Kovács - trumpet
Attila Korb - valve trombone
Béla Szalóky - trumpet, valve trombone
Gábor Cseke - piano
József Barcza Horváth - double bass
László Csízi - drums
Modern Art Orchestra’s Legendary Albums series presents the most important and unique albums of jazz literature, performed by MAO. By learning and playing these compositions and arrangements, the musicians are paying tribute to the jazz legends and are undergoing an intense process of musical improvement. The band absorbs the material of the original recordings, sticking to the arrangements, forms and compositional features. As improvisation is the blood of jazz, solos are invented by the players at the moment. Due to the respect shown towards the original conceptions of the legendary composers and the level of craftsmanship known from Modern Art Orchestra, the Legendary Albums series both brings you the essence of jazz tradition and guarantees a fresh musical experience.

Legendary Albums – Bob Brookmeyer / Tom Harrell: Shadow Box

The date issued in 1979 under the title Shadow Box, featuring one of the greatest trombone players of all times, Bob Brookmeyer can be described as the meeting of generations. The doyen of the recording, the master of the valve trombone, who used to play with Gerry Mulligan, Stan Getz, Jim Hall and Jimmy Guiffre, who became a colossal big band arranger later, was not yet fifty. A young master already in his own right, trumpet player Tom Harrell was 32, and provides dreamlike beautiful soli. The piano seat was occupied by the 46-year-old Benny Aronov, who provided all the arrangements. He had gathered a vast experience as the pianist and musical director of singers, soloists and studio bands, but, maybe due to his modesty, until then he had only published one record as a bandleader. Here the band performed three original compositions of his, too, such as the extremely powerful title track. In the studio he was not only the head of the rhythm section, consisting of Buster Williams and Joe Le Barbera, but he was actually the bandleader on this date. The LP was released this way, however digital reissues have put the name of Brookmeyer up front.
The recording proves that there is absolutely no reason to look down upon some of the mainstream jazz records of the seventies, especially when the groovy, laid back rhythms and the unhurried soli provide concealed tension. It also proves that an attentive attitude towards the other band members only increases the final result. No doubt that the famously modest pianist in possession of inexhaustible knowledge, Gábor Cseke will find this role absolutely fitting. The brass players of great fame, representing various generations (Kornél Fekete-Kovács, Attila Korb, László Gőz, Béla Szalóky), each of them playing a number of different brass instruments, will look at their role as a reward and as chance to be further inspired by their fellow band members.