A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt.
Legendás Albumok | An Evening with Anita O’Day
2025. január 14., 20:00, Opus Jazz Club
Ez az este valójában három este, három különböző stúdiófelvétel során rögzítették 1954 áprilisa és 1955 augusztusa között. O’Day-t a fiatal Los Angeles-i producer, Norman Granz szerződtette (Jazz at the Philharmonic), Jimmy Rowlest két kevésbé ismert zongorista váltotta, és négy számban Tal Farlow gitáros is közreműködött. Az énekesnő egyenes, a szélesebb vibrátót kerülő, fátyolos, ironikusan és mélabúsan is magával ragadó előadásmódját többen szaxofonhoz hasonlították. Fellépése a Newport Jazzfesztiválon pár év múlva jazztörténet a javából. O’Day itt a standardeket (The Man I Love, There’ll Never Be Another You) azonnal magáévá teszi, a saját blues számának előadásából pedig kiderül, miért mondtak mindig elsőre igent a fekete jazz-zenészek, ha Anita O’Day hívta őket a zenekarába. A nemzetközi színtéren is jegyzett énekesnő, a saját zenekarával is új utakra törő Karosi Júlia ajánlotta a zenekar figyelmébe a produkciót, ő is fogja O’Day szerepét magára vállalni.
Legendás Albumok |
2025. február 11. 20:00, Opus Jazz Club
A zseniális és sokoldalú Roy Hargrove 30 éve trombitálta össze ezt a szaxofonos parádét, amely szinte túlcsordul 73 perc fölötti időtartamával. Hargrove (1969-2018) csodákat teremtett: kvintett lemezein kívül big band-et alapított, széles kapukat nyitott a hip-hop és az R&B felé. Itt a nagyratörő fiatal oroszlánok egyikeként újabb példáját adja annak, ahogy generációját a jazztörténeti hagyományban pozícionálja, miközben boldogan kiélvezi a zenei találkozások minden percét. A Cyrus Chestnut–Rodney Whitaker–Gregory Hutchinson ritmusszekció Ron Blake, Branford Marsalis és Joshua Redman harmincas éveikben járó szaxofonosokat, illetve a nagy öregeket: Johnny Griffint, Joe Hendersont és Stanley Turrentine-t látja vendégül. Hargrove zenekarvezetőként, komponistaként, szólistaként és vendéglátóként is csillog, mosolyogva nyitva ajtót a szaxofonos sztárok felvonulásának. Bacsó Kristóf, Ávéd János, Dennert Árpád és Cserta Balázs, tehát a MAO majdnem teljes szaxofonszólama felváltva interpretálja a nagy elődök zenéjét, míg a trombitaszólamot Fekete-Kovács Kornél játssza.
Legendás Albumok |
2025. március 11. 20:00, Opus Jazz Club
Nemcsak a kvartett tagjai, ez az album maga is legenda. Úgy tartják, hogy két szám is innen került be a jazz nagy daloskönyvébe. Az autodidakta Montgomeryt 1965-ben már mindenhová hívták, például a New York-i Half-Note-ba a szokásos kvartettjével. A ritmusszekció, Wynton Kelly, Paul Chambers és Jimmy Cobb történetesen négy évig kísérte Miles Davist korábban. Valamiért a koncertfelvételről csak a No Blues és az If I Could See Me Now került az első kiadásra, a többi három hónappal későbbi stúdiófelvétel. Két „számos” szám, a Unit 7 és a Four on Six erről az albumról lett standard, de a What’s New bluesos, rejtett feszültsége is csupa izgalom. Tananyag ma már a szinte levegővétel nélkül végig sodró lendület, olyan, mint egy sistergő gőzmozdony teljes sebességgel, és nem csak a gitár kelti ezt az érzést, a zongora is és a kíséret is végig, ahogy az egész kvartett elénk tárja a fütyülhető, mégis árnyalt melódiákat végtelenségig pontos összjátékával. Az első LP kiadást számos analóg és digitális lemez követte 1965 óta, mert ez az anyag nem öregszik. A zenekar gitárosa, a jazz minden árnyalatában színhű hangképet adó Komjáti Áron itt szólistaként interpretálja a klasszikus számokat.
Legendás Albumok |
2025. április 8. 20:00, Opus Jazz Club
A bőgős Stanley Clarke neve van legelöl ezen a stúdiólemez-borítón, de csak a névsor miatt: a kvintett (Freddie Hubbarddal, Lenny White-tal és Chick Coreával) főleg Griffith Park Band néven szerepelt. Ekkoriban a legnagyobb név talán a szaxofon legenda Joe Henderson, így általában övé az első szóló is a témákban. A végig akusztikus zenekar a hangulatok széles kavalkádját mutatja be. A zenészek nagymacska-szerűen mozognak, lustálkodva nyújtózkodnak, aztán úgy nekiiramodnak, mint a szél. Nem véletlen, hogy a zenekarnak több koncert-, mint stúdiófelvétele van. Itt csak egy Steve Swallow-szerzeményt tűztek műsorra, egyébként a témák saját kompozíciók, amelyekben mind a roppant inspiratív együtt játék, mind a nagyívű imprók tökéletesen kibontakozhatnak. Jó hallgatni, hogy a jazzrock óriásai hogy lubickoltak egymással egy hard bop folyóban, mielőtt átkeltek volna rajta. A MAO szólisták viszont már négy évtized felhalmozott zenei tudásának birtokában reflektálhatnak erre az albumra.
Legendás Albumok |
2025. május 13. 20:00, Opus Jazz Club
Ez a lemez egy még legendásabb, másik felvétel árnyékába került, pedig rengeteg szépség rejlik benne. A szaxofonos Paul Desmond a Dave Brubeck kvartett egyetlen tagja a zenekarvezetőn kívül, aki nagy név lett. Desmond 1959 augusztusában egy Time Out című lemezt vett fel a Dave Brubeck Quartet tagjaként – az egyik legsikeresebb jazzlemezt valaha. Szeptemberben Jim Hall gitáros, valamint Percy Heath és Connie Kay a Modern Jazz Quartetből csatlakoztak Desmondhoz második szerzői lemezére. A hátra dőlős, hűvös, elegáns, de dögösen szvingelő jazz aranykorának újabb példajaként a kvartett egységesen, rendíthetetlenül nyomja a korszak slágereit, melyek között MJQ-számok mellett főleg standardek vannak, de a CD újrakiadásra egy Desmond-szerzemény is felfért. Az altszaxofon behízelgő és tetszelgő, csábító és megnyugtató. Ezért lett a Playboy magazin szavazásán abban az évben megint első, erre utal az album címe. Ahogy azt a sorozat törzsközönségéből biztosan sokan sejtik, Dennert Árpád fogja a szaxofon egyik felejthetetlen mesterének hangzását a MAO ritmusszekciójával megidézni.
