A Blue Note lemezcég jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A híres, kék hangjegyes címkével ellátott albumok 1945 után a bebop úttörőit, majd a hard bop korszak meghatározó kiszenekari felvételeit rögzítették – ezek a jazz örök csúcspontjaivá váltak. A Modern Art Orchestra szólistái az első nagy korszak felvételeiből kiindulva idézik meg újra a kék-fehér címkés lemezeken rögzített pillanatokat.
MAO Legendás Albumok | Blue Note Series | Wynton Kelly Trio: New Faces, New Sounds
A jamaikai születésű, de New Yorkban felnőtt zongorista, Wynton Kelly (1931-1971) Wes Montgomeryvel, majd a Miles Davis-kvintett tagjaként lett világhírű, eközben trióban is készített örökbecsű felvételeket. 1951-es, első saját felvételeit a lenyűgöző Oscar Pettiford bőgőssel és Lee Abrams dobossal készítette. Ezt a Blue Note New Faces, New Sounds címmel adta ki, később kapta a találóbb Piano Interpretations címet. A rhythm and blues iskola és olyan pompás technikájú előadók mint Teddy Wilson voltak Kellyre hatással: játéka derűs, fürge, tetszetős, sőt furfangos – talán mert ekkor még nem volt húsz éves sem. A bluesos számokban a harmonizálásban, a gyorsakban pedig a pergő futamokban remekel. A mindig pontosan és világosan artikuláló zongorista, Cseke Gábor és a ritmusszekció számára jutalomjáték ez az anyag.
MAO Legendás Albumok | Blue Note Series | Jay Jay Johnson with Clifford Brown
A 29 éves Jay Jay (később J.J.) Johnson 1953-ban egy időre visszavonult ugyan a főállású zenéléstől, de ennek a lemeznek is köszönhető, hogy visszatért és az egyik legnagyobb jazzharsonás lett. A trombitás Clifford Brown a felvételen még nála is fiatalabb. A teljes ritmusszekció – John Lewis, Percy Heath és Kenny Clarke – már elkezdte a Modern Jazz Quartet brand építését (Milt Jacksonnal), és a szaxofonos Jimmy Heath pedig Percy öccse. Johnson minden hangulati regisztert meg tud szólaltatni nehéz hangszerén, Heath pedig éppen megszabadul Charlie Parker utánzásának kényszerétől, miközben altról tenorra és baritonra vált, Brown pedig szinte kamaszos lobogással ontja a lélegzetállító futamokat. Fekete-Kovács Kornél Brownt, Johnsont pedig Papp Mátyás fogja invokálni, a tenoros Bacsó Kristóf lesz.
MAO Legendás Albumok | Blue Note Series | The Tal Farlow Quartet
A hórihorgas gitáros, Tal Farlow teljesen autodidakta volt: semmilyen mesterséget nem tanult a címerfestésen kívül, és volt idő, amikor ebből is élt. A háború után klubszinten játszott a keleti parton. ’49-ben Red Norvo, a híres vibrafonos szerződtette zenekarába, ahol nagy feltűnést keltett játéka. Az első saját, ’54-ben megjelent zenekari lemezfelvételére Don Arnone ritmusgitárost hívta kísérőnek. Farlow hüvelykujjal pengette a két alsó húrt, és a felső négyen játszott akkordot és melódiát, nagy, sodró tempókban és kígyózó dallamvonalakban. Bár két gitárost hallunk, a zene nem bravúros akar lenni, az interpretáció mindig a szám hangulatának és az adott dal elbeszélésének van alárendelve.
MAO Legendás Albumok | Blue Note Series | Art Blakey Quintet: A Night at Birdland
Friss, elementáris erő buzog erről a lemezről, amelynek már a bekonferálása is legendás: We have something special down here in Birdland this evening – mondja a mikrofonba Pee Wee Marquette. És az is volt, valami nagyon különleges. Ezt a konferálást mixelte a Cantaloop-ra az US3. Blakey legalább olyan fantasztikus zenekarvezető, mint dobos, bár a verővel is iskolateremtő volt óriási crescendókra épített, vihart keltő szólóival. A zongorista Horace Silver itt még a Blakey kvintett tagja, de később együtt megalapítják a Jazz Messengerst. Leginkább Blakey-ék által születik meg a Blue Note-hoz köthető hangzásideál, ami évtizedekig a jazz alapképlete lett az egész világon, és ma is épp olyan friss, mint 1953-ban.
MAO Legendás Albumok | Blue Note Series | Fats Navarro Memorial Album
Theodore „Fats” Navarro 26 éves korában, betegség és függőség okozta halála után állították össze ezt a Blue Note albumot az 1947-49 közötti felvételeiből. A bebop generáció legnagyobbjaival játszott: Charlie Parker, Bud Powell és Tadd Dameron mellett. Nem csak testes trombitahangját szerették, amivel az előző generáció hagyományát vitte tovább, hanem világos és pontos dallamformálását, a legnagyobbakhoz fogható, modern rögtönzéseit is. Az emlékalbum számain Howard McGhee trombitással és a zongorista Dameronnal vegyes felállásokban, de ugyanazzal a dinamizmussal és derűs, közlékeny attitűddel zenélt. A válogatáslemezen szinte az egész nagy, újító generáció felvonul, ezekből most a kvintett számokat idézik meg saját interpretációjukban a MAO szólistái.
A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt.
