KENNY BURRELL
& JOHN COLTRANE
ÖT SZÁM.
EGY DÉLUTÁN.
1958.
1958. március 7-én Kenny Burrell, John Coltrane, Tommy Flanagan, Paul Chambers és Jimmy Cobb bement Rudy Van Gelder hackensacki stúdiójába. Hosszú próbafolyamat nem előzte meg a felvételt.
Burrell később egyszerűen „blowing sessionként” emlékezett rá. A zenészek hoztak néhány darabot, egyszer-kétszer átmentek rajtuk, aztán Van Gelder elindította a felvételt.
A lemezen hallani lehet ennek a módszernek az előnyét. Öt rutinos zenész figyeli, merre indul a másik. Burrell sokszor inkább teret hagy Coltrane-nek, aztán néhány hanggal visszatereli a zenét a blues felé.
Van levegő a felvételben. Ez ritkább erény, mint hinnénk.
A mai koncert az album öt darabjával indul. Utána négy további szám következik: a Blue Train, a Violets for Your Furs, a Lonnie’s Lament és a Time Was. Így egyetlen este alatt Coltrane pályájának több pontjába is belehallgathatunk.
BLUES × LÍRA
KILENC SZÁM.
KÉT FEJEZET.
Az este első öt száma a Kenny Burrell & John Coltrane album anyaga.
Utána négy további darabbal megyünk tovább. Más korszakok, más karakterek – ugyanannak a történetnek újabb állomásai.
NÉHÁNY DOLOG,
AMIRE ÉRDEMES
RÁFÜLELNI
Freight Trane
A tenorszaxofon könnyen elviszi a figyelmet. Próbáld néha a gitárt követni helyette. Érdekes, mennyi minden történik a háttérben akkor is, amikor elsőre úgy tűnik, hogy máshol van a történet közepe.
I Never Knew
A téma elindul, minden rendben. Aztán az improvizáció lassan átveszi az irányítást. Próbáld elkapni azt a pontot, amikor az eredeti dallam már inkább emlék, mint útiterv.
Lyresto
Figyeld a gitár frazeálását. Van benne valami beszédszerű: mondat, vessző, megállás. Nem akar minden üres helyre még három hangot betenni. Ez kifejezetten jól áll neki.
Why Was I Born?
Az eredeti felvételen itt eltűnik a ritmusszekció. Marad a tenorszaxofon és a gitár. Ettől hirtelen minden apró döntés hallható: egy levegővétel, egy kitartott hang, egy fél másodperccel hosszabb csend.
Big Paul
Az eredeti album leghosszabb darabja. Nem kell három perc alatt elmondani mindent. Egy ötlet elindulhat, elfogyhat, jöhet helyette egy másik. Figyeld, hogyan változik az energia anélkül, hogy bárki táblát tartana fel: „most következik a következő rész”.
Blue Train
A téma határozott, szinte azonnal megjegyezhető. Aztán jön az improvizáció, és elkezd tágulni körülötte a tér. Érdemes azt figyelni, mennyi minden fér bele ugyanabba a bluesból induló keretbe.
Violets for Your Furs
Ha Coltrane-ről elsőre a sűrű, gyors futamok jutnak eszedbe, ez a darab jó ellenpélda. Balladában egészen másképp bánik az idővel. Egy hangot néha tovább tart, mint várnád. Pont ettől kezd el súlya lenni.
Lonnie’s Lament
Ez már egy későbbi Coltrane. A téma egyszerűnek, szinte énekelhetőnek hat, közben a zene körülötte sokkal szabadabban mozog. Jó összehasonlítási pont ahhoz, honnan indult az este, és hová jutott közben Coltrane gondolkodása.
Time Was
A dallam adott. Minden más nyitott kérdés. Tempó, hangsúly, frazeálás, szólók: ugyanaz a kompozíció egészen más emberré tud válni attól függően, ki nyúl hozzá.
PRÓBA?
NAGYJÁBÓL.
Rudy Van Gelder neve ma már szinte külön szereplője az ötvenes-hatvanas évek jazzének. Rengeteg lemez hangzását ő rögzítette, amelyeket ma klasszikusként tartunk számon.
1958 márciusában még Hackensackben dolgozott, New Jerseyben. A stúdió a családi ház része volt. A jazz történetének meglepően nagy része készült ilyen kevéssé filmszerű körülmények között.
A Kenny Burrell & John Coltrane felvétele is itt született.
Kenny Burrell később úgy emlékezett, hogy ez tipikus Prestige „blowing session” volt. A zenészek hoztak egy-két darabot, egyszer-kétszer átfutották őket, majd ment a felvétel.
Nem nagyon foglalkoztak azzal sem, hogy papíron ki a zenekarvezető. Játszani akartak. Ez volt a lényeg.
A lemez pedig furcsa módon nem azonnal jelent meg. A felvétel 1958-ban készült, a Kenny Burrell & John Coltrane című kiadás csak évekkel később került a közönség elé.
KEVESEBB HANG.
TÖBB MONDANIVALÓ.
Kenny Burrell játékában feltűnően kevés a fölösleges mozdulat. Tiszta dallamok, pontos belépések, bluesból hozott fordulatok. Ha egy hang elég, nem játszik helyette ötöt.
Detroitban nőtt fel, ahol a blues nem stílusgyakorlat volt, hanem a város zenei anyanyelvének része. Burrell később arról beszélt, hogy éppen a blues egyszerű szerkezete ad nagy szabadságot a játékosnak: kevés a kapaszkodó, ezért hamar kiderül, van-e saját mondanivalója.
Ez ezen a koncerten is jó hallgatási kulcs. A gitár sokszor nem akar a zene közepére állni. Kísér, reagál, visszavesz, aztán egy rövid frázissal hirtelen megváltoztatja az egész mondat irányát.
Burrell Coltrane-ről később úgy emlékezett, mint az egyik legfókuszáltabb muzsikusra, akivel valaha dolgozott. Azt is mondta: amikor együtt játszottak, mindig történt valami különleges.
COLTRANE MÉG
ÚTON VAN.
MÁR COLTRANE.
MÉG NEM AZ A
COLTRANE.
1958-ban John Coltrane harmincegy éves. A pályájának egyik legsűrűbb időszakában jár. Miles Davis zenekarában játszik, nem sokkal korábban Thelonious Monkkal dolgozott, közben sorra készülnek a saját nevén megjelenő felvételei.
A hangja már felismerhető. A hosszú, sűrű improvizációs vonalak is megvannak. A kritikus Ira Gitler nem sokkal korábban „sheets of sound” néven írta le ezt a játékot: mintha hangok egész rétegei futnának végig egyszerre a harmóniákon.
Közben még nagyon messze vagyunk az A Love Supreme 1964-es világától. És éppen ez teszi érdekessé ezt a korszakot.
Hallani lehet egy zenészt, aki már megtalált valamit, de még folyamatosan keresi, hogy meddig lehet vele elmenni.
KÖZREMŰKÖDŐK
Tenorszaxofon, gitár, zongora, nagybőgő és dob. Ugyanaz az ötféle hangszer, amely az 1958-as felvételen is megszólalt.
A LEMEZ NEM
MÚZEUMI TÁRGY.
A Modern Art Orchestra története 2005-ben indult Fekete-Kovács Kornél vezetésével. Azóta több mint huszonöt órányi, kifejezetten a zenekar számára írt nagyzenekari zene született. Ez elég jól jelzi, hogy a MAO számára a big band sosem kész recept volt.
A zenekar műhely is: előadók, zeneszerzők és hangszerelők dolgoznak benne együtt, sokszor ugyanaz az ember mindhárom szerepben. Jazz, kortárs klasszikus zene, elektronika – a határok itt inkább tájékozódási pontok, mint kerítések.
Innen nézve a Legendás Albumok sorozat sem nosztalgiagyakorlat. Egy 1958-as felvételt hangról hangra reprodukálni amúgy is furcsa lenne: az eredeti ereje éppen abból fakad, hogy azok a zenészek akkor, abban a stúdióban, egymásra reagálva játszottak.
Hatvannyolc évvel később sokkal érdekesebb kérdés, hogy mit kezd ezzel a zenével öt mai muzsikus.
Mi marad érintetlenül? Mi mozdul el? Hol szól közbe a jelen? A partitúra adhat kapaszkodót, de az improvizáció miatt a válasz minden koncerten egy kicsit más.
Talán ez áll a legközelebb az eredeti lemezek szelleméhez is. Nem konzerválni őket. Játszani velük.
ÉS ALKOTÓI KÖZÖSSÉG.
NÉGY ESTE.
NÉGY PONT
EGY PÁLYÁN.
John Coltrane 2026-ban lenne százéves. A Modern Art Orchestra őszi sorozata négy albumon keresztül néz rá arra, mennyit változott a zenéje viszonylag rövid idő alatt.
Az első koncert a korai Coltrane világába vitt. Ma Kenny Burrell oldalán halljuk. Novemberben a standardek következnek, decemberben pedig az egyik legcsendesebb, leglíraibb Coltrane-lemez kerül sorra.
Ugyanaz a szaxofonos. Négy egészen különböző este.
20:00
20:00
TALÁLKOZZUNK
A KÖVETKEZŐN IS.
Koncertek, új műsorok, háttértörténetek, friss hírek – és néha olyan dolgok is, amelyek egyszerűen nem férnek rá egy koncertplakátra.
Ha szeretnél időben értesülni a következő estekről, iratkozz fel a MAO hírlevelére.
Jazz és kortárs klasszikus zenei együttes
Fekete-Kovács Kornél művészeti vezetésével.